lap tetejére

 









Boldog Névnapot !

 

 

Képtárajánló

..Alkalmakra..

 
Dsida Jenő / A kovakő
 
Acél, kovakő az én furcsa lelkem,
melyeket folyvást összecsapkodok,
s a szűzi szikrák szertecsiholódnak 
és néha-néha lángja is lobog. 
Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok, 
semmi egyebet nem kell tennetek!
Ti örömötökre csiholom a lángot 
fény-boldogság és béke veletek! 
E fényüzenet én egyetlen kincsem,
de szívem csupa áldva-szerető,
s csak ütöm, ütöm Tinektek a szikrát,
míg elkopik, vagy szétreped a kő.
 

 

Google PageRank

 

 

 

Bannerem
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
 
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
 
 
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

 ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

 

 
  

 

 

Barátaim oldalai

 ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

Lia képszerkesztő oldala

 

 

Ria design

 

 

http://fabolmuveszet.bloglap.hu/

 

 

 

 

Maja-PSP-Tutorialok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^  

 

 

 

 

Látogatások 2012.02.10-től....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

Belépés

Suzymama képeslapküldője

 

 

 

Saját készítésű képeimből készült képeslapküldő oldalamon jársz.
Képeimet küld olyan szeretettel, ahogyan azt én készítettem.
Lepd meg kedvesed, rokonod, ismerősöd képeslappal a baloldalon található képgalériából.

 

 

 
Kérlek, ha elviszed a képem, ne szerkeszd át
 
és ne írjál rá.
 
 Sok munkám fekszik benne.
 
Ennyivel tiszteljük meg egymást.
 

 

Köszönöm!

 

 

Gyere máskor is, szeretettel, várlak!
 
 
 

 

   "Útjaink vigyenek igaz célunk felé,
Jövendőnk munkája ne váljon keresztté.
Közösen tegyük szebbé a világot,
Ízleljünk már most a mennyei boldogságot.
Váljon minden titkos, szép álmunk valóra.
Áldott legyen minden együtt töltött óra.
Nevetni tudjunk, és őszintén örülni,
Odvas idő fogát messze elkerülni.
A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke,
Ezt kívánom neked erre az újévre!"

 

 
 
 
 
Az Édesanya
 
Ő, aki az életet
tovább adta nekünk,
hogy a világnak mi is
részesei legyünk.
 
Csak szeret és szolgál
az első perctől fogva,
minden lépésünket
Őrangyalként óvja.
 
Türelemmel osztja
életét, szívét,
tanítja, neveli
kedves gyermekét.
 
Ajkáról az imádság
értünk száll az égbe,
hogy az Úr áldását
bizalommal kérje.
 
Örömben-bánatban
velünk megosztozik,
Ha nehéz a keresztje,
nem panaszkodik.
 
Arcáról sugárzó,
édes szeretet,
Elrejti a szemében
csillogó, fájó könnyeket.
 
Élete, piciny láng,
tündöklő sugár,
fényében a vándor
mindig hazatalál.
S ha kialszik a láng,
Égbe száll a füstje,
A szív pihen, de szeretete
velünk marad itt a földön
Mindörökre.
 
 
 
 
 
Gyenei Gergő
Apu
Apu hozzád szólok,
tudom, hallasz odafentről.
Amit nem mondok ki,
Te hallod azt bentről.
Hiányzol és szeretlek,
fáj az, ami történt.
Elmentél, itt hagytál,
de Te vigyázol rám őrként.
Terelgesd az utamat,
szükségem van rád.
Tudom, itt vagy mellettem,
és hallod, ami fáj.
Nagyon bánt az a mondat,
hogy kimondtam neked.
Nem gondoltam komolyan,
de a szívem belegebed!!!
Bocsáss meg, kérlek,
én szeretlek téged.
Remélem még ölelhetlek,
mikor utolérlek!
A mennyekben mi,
boldogok leszünk
az örökkévalóságban,
újra veled együtt.
Mikor jön el az idő,
hogy felmegyek hozzád
azt nem én döntöm el,
de tudom, Te ott vársz!
Bízom abban,
hogy boldog vagy ott is -
most búcsúzom tőled,
de a szívemben élsz most is!!!

 

 

Álmodtál egy boldog évről,
reménykedtél igaz szívből.
A REMÉNY mára tovaszállt,
az ÁLMOD is már messze jár.
De vár az ÚJ ÉV ismét Téged,
reményt hoz és büszkeséget.
Vágyat ébreszt,s újra éltet,
boldogabbá tehet Téged,
élteted még meseszép lehet!!
Boldog Új Évet kivánok
NEKED !

 

 

 

„Nem az a fájdalom, sírni, zokogni,
Hanem a fájdalmat mosolyba folytatni.
Az ember erős, de a szíve megszakad,
Ha azt, kit igazán szeret, szeretni nem szabad.”

 Keresem azt, .. 

Keresem azt, aki szerethet engem, 
aki talán meglátja a jót bennem. 
Valaki vár, hogy vigasztaljon, 
magához húz, hogy marasztaljon. 

Keresem azt, aki így elfogad, 
aki talán végig mellettem marad. 
Elviseli számtalan hibámat, 
felvidít, ha marcangol a bánat. 

Keresem azt, aki kiegészít, 
aki minden akadályra felkészít. 
Ha megtalálnám, megtartanám, 
mindenkinél fontosabbnak tartanám. 

Keresem azt, aki talán nincs, 
pedig nekem ő lenne 
a LEGDRÁGÁBB KINCS !!! 

 

  

Vágyakozás


Megijeszt a sötétség,
az, hogy már nem ölelsz.
Fáj ez az üresség,
mi a lelkemben pihen.
A földön fekszem
kínokkal, terhekkel,
repülni már nem tudok,
így nem mehetek el.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj,
nem tudok aludni, mert valami fáj!
Téged kereslek, utánad vágyom,
mert nem hiányzott így még senki a világon!
Néha hiányzik az, aki voltam, az, aki Te voltál,
és azok, akik Mi voltunk!

Nem jön álom a szememre
mert nem vagy mellettem
de ha mellettem vagy boldog vagyok
nem tudom elmondani azt, hogy
mennyire szeretlek téged

Szép József

Csillagok
 
Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,
Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a "végtelen",
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.
 
Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a mulandó emberek folyton változtak,
De a csillagok, és az emberi lélek, érzések maradtak.
 
Talán két ezer évvel ezelőtt egy ugyanilyen porszem, mint én,
Ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén.
Neki már nyoma sincs, emlék sincsen róla semmi,
Pedig ő is élt, mint én, s szeretett, ma pedig már senki.
 
Az idő és a tér végtelenségében néhány percet élünk,
Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jövőtől félünk!
ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,
S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!
 
S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,
Keresd meg a tied, melytől szívedbe nyugalom költözött.
És a csillagod azt mondja: " Oly rövid a léted,
Keresd meg, találd meg, és használd ki, mi szépet nyújt az élet!"


Eltakarom arcom, nem kell, hogy láss 
érezd rezdülésem, s a lelkemre vágyj! 
Érezd az illatom, mely feléd árad, 
kérd kedvesen epekedő számat. 

Ha megismersz, már nem fontos az arcom, 
Érted élek, s megvívom a harcom. 
Hogy te is csak értem élj 
s a magánytól többé ne félj... 

 
 
 

Szerelem az éjszakában 

Az éj sötétje alatt nézem szép szemed, 
A szívem oly régen csak téged szeret, 
Csillagok is ránk ragyognak, 
Kezed fogom, megcsókollak, s átkarollak 

Boldogság veled az élet, 
Szeress engem, míg élek 
A szerelmünk meseszép, de olykor pislákol 
Vágytól felhevült testem csak érted lángol 

Az esti szél fújdogál, simítja végig testünk 
Ma éjjel egymást kell szenvedélyesen szeretnünk 
Jön egy felhő, beborul a csillagos égbolt, sötét minden 
Te vigyázol rám, egyetlen drága kincsem 

A felhő elvonul, az eső cseppek felszáradnak 
Újra feltűnnek a csillagok, s felcsendül a szerelem dala 
A nap fel kell lassan, s mi összebújva ébredünk 
Nincs más dolgunk egymást, kell hűen szeretnünk. 
Anonym
 
 
 
 
 
Érzések...
 
 
Elmúltak a szép napok, elszálltak az évek,
Csak régi sebeim fájdalmát látom, ha a szemedbe nézek.
Nincs már benne jókedv, öröm, kacagás,
Nincs már meg az a tüzes, vad lázadás.
Eltűnt a fénye, s az a különleges csillogás,
Melyet oly sokszor láttam, de rajtam kívül senki más.
S ha magamba tekintek csak összedőlt üres romokat látok,
Ha a tükörbe nézek, igaz mosolyt már régóta nem találok.
Helyette arcomat éjenként könnytenger borítja el,
Szívem üvölt, de hangjára csak a sötét csend felel.
S könnyem éget, perzsel amint elhagyja szemem,
Majd a párnámra hull, tanulságot hagyva ott nekem.
Ám nem jó tanár, hisz még mindig nem tudom,
Egyedül, nélküled, hogy menjek az úton.
Igyekvőn szedném lábaim, hogy messzire érjek,
De minden lépésemben a régi emlékek mesélnek.
Mindenkiben azt látom, mi egykor bennem égett,
Míg én üres vagyok, s már rég nem látlak téged.
Ám ha mégis látlak, tőlem messze vagy,
Messzebb, mint a Hold, a csillagok, s a fénylő Nap.
S karom feléd nyújtani már nem tudom,
S te már nem hallod, amikor a nevedet suttogom.
Már csak magamban őrizhetem a múltat, halkan, titokban,
Már nem én hallhatom, szíved mily’ ritmusra dobban.
S tudom, az én szívem úgy dobogni nem fog már,
Mert ez az érzés az életben csak egyszer jár.
Így lehunyom a szemem, s utat adok az újabb könnyeknek,
S csak remélem, hogy sose feledi el, ha valakit egyszer igazán szerettek.
 
Ismeretlen szerző
 
 
 
 
A szeretet halkan,csendben osztogatja magát,
Nem halljuk,csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által,érkezik baráttal,
Szerelemmé változik egy igaz,tiszta vággyal.
Adhatja mindenki,megkaphatja bárki,
Nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az,ha hűségesen magunkba fogadjuk,
S amikor úgy érezzük,máris továbbadjuk.
Nem féltékeny,nem kérkedik,csendes, alázatos,
Ez ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot,hisz a békességben,
Nincs is nála fontosabb társ.
Egy nagy betegségben,nem pirula,
Nem orvosság gyógyít meg sebeket,
Többet ér mindennél a tiszta,hű szeretet.
Pedig ,,ő" csak halkan,
csendben osztogatja magát. ”
 
 
 
 
 
 
 
 

 

0.012 mp