lap tetejére

 









Boldog Névnapot !

 

 

Képtárajánló

..Alkalmakra..

 
Dsida Jenő / A kovakő
 
Acél, kovakő az én furcsa lelkem,
melyeket folyvást összecsapkodok,
s a szűzi szikrák szertecsiholódnak 
és néha-néha lángja is lobog. 
Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok, 
semmi egyebet nem kell tennetek!
Ti örömötökre csiholom a lángot 
fény-boldogság és béke veletek! 
E fényüzenet én egyetlen kincsem,
de szívem csupa áldva-szerető,
s csak ütöm, ütöm Tinektek a szikrát,
míg elkopik, vagy szétreped a kő.
 

 

Google PageRank

 

 

 

Bannerem
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
 
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
 
 
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

 ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

 

 
  

 

 

Barátaim oldalai

 ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

Lia képszerkesztő oldala

 

 

Ria design

 

 

 

 

 

 

 

Maja-PSP-Tutorialok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^  

 

 

 

 

Látogatások 2012.02.10-től....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

Belépés

Búcsúzás, szakítás, sms üzenetek...

 

 

Rád gondolok édes csillagom, búcsúcsókod itt ég az ajkamon.

Leszáll az est, pihenj csendesen. Álmodom én is rólad kedvesem!

 

Miért fáj a szerelem, miért kell szenvedni érte?

Majd, ha minden elmúlik, megtudod miért sírtam érted.

 

Könnyes a szemem, ennyi volt a csoda, de nem tudlak feledni többé soha.

Ég Veled! Kár a könnyekért, búcsúzom egy álom véget ért...

 

Ha fába betűt vésnek, belepi a moha, de a szív mely téged szeret, nem feled el soha.

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm!

Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni!

 

Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár.

De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.

 

Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot.

Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok.

Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.

 

Egy csillogó vízcsepp volt... sok-sok szomorúsággal szívében.

Most elhagyott engem, de mindig újjászületik bennem...

 

Alig jöttél, máris itt hagysz engem.

Elmész s elviszed magaddal a szívemet.

Elviszed s mégis itt hagyod, had dobogja szüntelen, hogy MEGHALOK!

 

Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed és,

hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod, ha már nincs veled!

 

Elmentél, kiléptél az ajtón,
S nekem nem marad más, csak a bánatom,
Neked szavaim, már nem tartogatom,
Szeretlek! Már többé nem mondhatom.
Te voltál a világom.
S most tekinteted elhagyom.
Elhagyott a világom!

 

Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik a szemembe.

Nehogy azt hidd, hogy el foglak feledni, mert én téged örökké foglak szeretni.”

“Ha valaki elment,ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment,és eltudott menni,
Nehezen akarva.de el kell feledni.”


“Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret,
Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.
Valakit megszeretni: egy pillanat elég,
De elfeledni őt: egy élet is kevés.”


“Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad.”

 

A szerelemnek múlnia kell,
ha múlik akkor fájnia kell,
hogy érezd mennyit ér,
míg tart, míg él…


“Ha az ember magányra vágyik, akkor nem az egyedüllét, hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki!”


Baj mindenkit érhet, de az okos ebből is képes hasznot húzni.

 


„Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.”

 


„Aki szeret s szeretni nem akar, gyűlölni is majd megtanul hamar.”


Nem kísérthetjük a sorsot anélkül, hogy végül meg ne perzseljen.
„Aki nem tud titkot tartani, az szeretni sem tud.”

“Szívem dobog sírva
Hisz név várja vissza,
Hogy újra magába zárhassa,
S örökké ott tartsa.”


“Ég a szenvedély
és lám jön a szenvedés
Elmúlt mi volt
jön egy világ
tele rossz
Mi volt,
elmúlt olykor”


A sarokban szűköl, és vágyódik a remény
semmit sem kér, csak elcsendesedve remél.
Reméli a reményt, mit soha el nem ér,
mert a remény a lét, s léte semmit sem ér.


Hiába töröd össze a vázát,
a rózsák illata megmarad.

 

Viszontlátásra! Mondom és megyek…
Bennem legbelül valami remeg.
Mert nem tudom, sosem tudhatom:
szoríthatom-e még azt a kezet, amit elengedek”


Fáj, mikor Rád gondolok,
Fáj, hogy nem veled vagyok!
Fáj, hogy sorsunk így alakult,
Fáj, hogy lassan eltűnik a múlt!


Álom voltál, valósággá lettél,
ha csitul a vágy, álom leszel ismét!


Ha én már nem leszek,
boldoggá csak emlékek tesznek.
Jusson eszedbe egy alak,
Aki ennyit mond: imádtalak!
Aki látni akarta, hogy boldog vagy,
és most akaratlanul magadra hagy.
Semmi sem a régi, minden halk,
de te tudod: ő érted élt, érted halt.

 

HA valakit szeretsz, ne bántsd meg,
Ne üss szívére sebet,
Mert nem gyógyul be,ha meg is kérleled!
Mert hiába öntjük ki a teli poharat,
Egy csepp az alján úgyis megmarad!


Nem kerülöm, és nem is keresem,
CSak kibírom azt, hogy ne találkozz velem.
Átnézel rajtam, mint az üvegen,
Átnézel rajtam és vérzik a szívem.
Egyszer szeretném megkérdezni már;
Nem fáj az, hogy nekem fáj?


Fájó emlék a nevetés,
Hittük,könnyű a feledés.
MAgány lett a jutalom,
Bánat ül kínzó szavakon.


Lassan legördül egy könnycsepp,
Véget ért egy kis rövidke élet.
Arra kérlek már csak,
Ne feledd, téged egy szív, nagyon szeretett.

 

 

"Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom,
Nem akarom gyengeségem mutatni.
Remegek és átfut rajtam a hideg,
Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet!
Könnyeim kezdenek száradni arcomról,
Nem szabad a rosszra gondolnom már.
Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,
Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!"

 

"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem
tudod neki bevallani
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és
mégsem tudsz ellene semmit sem tenni
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent
megtennél
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."

 

"Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek.

A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek.

Könnyeim hullnak a párnára borulva,

Sírok egy végtelen könyvet  lapozva..."

 

A sötét utakat járom, s a fényt nem találom,

de talán majd egyszer valaki rám talál

és megmutatja a fényt az utcán.

 

Levegő vagyok

és nem vesznek észre

inkább meghalok,

minthogy szenvedve éljek.

"Ki nem szenvedett, az csak félig élt,

Ki nem csalódott, az nem remélt,

Ki nem sírt, az örülni sem tudott,

Ki mindenkiben bízott, az nem gondolkozott."

 

 

"Ha egy kapcsolat merevvé és nehézkessé válik, ne feledjük, hogy társunk kizárólag saját hiányosságainknak tart tükröt."

"Úgy tervezem,
hogy ez búcsúzás volt."

„Az idő telhetetlen, van, hogy mindent elrabol.”


"Én nem az vagyok, akit eldobhatnak, majd felvehetnek."

Miklós Tibor


"Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol,
Néha eltörik, mi törhetetlen, ha nem vigyázol."

Punnany Massif


„Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.”

/Móra Ferenc/

 

"Nem háborgok, pedig háborúk dúlták fel a lelkem,
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem.
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por,
Majd találkozunk
Valahol, valamikor."
(Bikini)

 



„Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.”

/Richard Bach/

 

„Korábban azt hittem, a bármi minden esetben jobb a semminél. Ma már tudom, hogy a semmi néha jobb.”



„Az élet nem romantikus regény. Az igazság az, hogy a romantikus regények azért olyan kelendőek - azért vevő rájuk annyi ember -, mert senkinek az élete nem hasonlít rájuk. Csak mindenki azt szeretné..”



„Sose keverd a fellángolással a szerelmet... a szerelem az, amit nagyon kevés ember tudott megélni eddig... akkor vagy szerelmes, ha nem csak mondod, de tényleg nem vagy képes tovább lépni, mert tudod, Ő volt az ember, aki nélkül nem tudtál élni, akit nem pótolhatna senki...”



„A könny a fájdalom néma nyelve.”
„Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok,

ami vagy, most meg kevés...”



„Mikor nem keresel, nem hívsz, mindig arra gondolok, hogy nem tudsz.

De sose fordul meg a fejemben, hogy esetleg nem akarsz...”



„Egy időre befőttes üvegbe rakom a szívem és majd csak akkor veszem újra elő,

ha tényleg megtalálom a megfelelő embert,kinek a kezébe tehetem...”



„Nem szabad utána nézni, annak aki elmegy...”



„Körülnéztem a szívemben, mi az, ami megmaradt, s mit vesztettem.

Kidobtam a félelmet és elindultam tovább. Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát...”



„A meséknek vége, az angyalszárnyak letörtek.”

„Egész délután ülök és várom, hogy nyíljon az ajtó, aztán belehalok a nyikorgásba.”

 

"Elmúlt hát szép szerelmünk nyomtalan, mint a reggeli harmat.
Nem tapad szomjas számra piros ajkad, testünk nem simulhat.
Nem cuppannak ajkunkon lázas csókjaink többé sohasem.
Legyen boldog lelked-szíved, Isten veled örökre, - nélkülem."

 



Mikor hamvaim messze fújja a szél,
Akkor jössz rá, hogy mennyire szerettél.



"Olykor az álmok a tovaszálló csöndben beröppennek a nyitott ablakon,a sors madarát, gyöngéd érintéssel, egy törékeny pillanatra kezedben tarthatod!"

 

 

„Ha az ember nem lehet úgy boldog, ahogy szeretne, nem tehet mást, mint megszereti a fájdalmat.”

„Hűvös szellő jött. Lement már a nap.
Érdemes-e, kell-e még várni rád?
Nem felelt senki. Néma volt a táj
s könnyezni kezdett sok-sok vadvirág.”


„A szerelem erőt ad valakinek, hogy összetörjön téged.”

„Úgy is el lehet válni, hogy még szereted a másikat, csak nem tudsz vele élni.”


 

S ha nevetek vagy ajkamon kel ének,
teszem, mivel egyetlen menedék ez,
hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.
Francesco Petrarca

 


"A szél suttogása hiábavaló, ha valahol megszakad egy szív."

Tudod, nekem nem az fáj,
hogy megint itt hagytál,
mert ha belehalok,
akkor is továbblépek,
de látlak meghalni
minden nap, minden percben,
és nem hagyod, hogy segítsek.
Mantra


Minden nevetés kellős közepén a szenvedés ül.
/Robert Burton/

Már nem sírok, de a szívem vérzik belül,
Már mosolygok, de a szememben
szomorúság ül.
Már hazudok is, hogy ne álljak az útba,
Már hazudok, hogy a szívem ne törhesd
meg újra
Már döntöttem, én nem állok közétek,
Már döntöttem, s most végleg elmegyek.
Már csak egy szót mondok, egy apró
üzenet:
Volt egy lány ki téged mindennél jobban
SZERETETT!!!


Nem akarom, de rád gondolok, menekülnék, de nem tudok. Nyugalom kéne, béke, csend. De itt visszhangzol idebent."
 


Lelkem összetörted, könny csillog a szememben.
Mindenhol téged kereslek csak téged szerelmem.
Hiányzik nevetésed, érintésed, az egész létezésed.
Itt hagytál, s el kell fogadnom ítéleted.
Ítélet velem szemben, s velünk...
Hiszen ezek után együtt már sosem lehetünk.
Roik Eszter Anna


"A sírás megtisztítja a csalódás tavaszát!"


Mindig a hajnal előtti utolsó óra a legsötétebb.

Amikor ott vagy, hogy adhatsz és nem adsz, jusson eszedbe, amikor ott voltál,

hogy kapjál de nem kaptál!!


"Továbblépek még akkor is, ha hullnak könnyeim, és szertefoszlottak álmaim!"


"Sírsz; mert nagyon fáj ami történt,
Vársz; hogy visszatérjen, akiért megtörtél.
Fekszel; párnák között könnyekkel,
Alszol; magány közt a sötétben.
Álmodsz; arról, hogy majd visszatér,
Kelsz; úgy hogy még mindig egyedül élsz.
Reménykedsz; hogy legalább még látod egyszer,
Csalódsz; mert álmodoznod nélküle kell.
Élsz; úgy hogy már nem szeret,
Halsz; mert úgy érzed így jobb lesz neked."

"A jó szív akkor is szeret ha másik nem érdemli meg."


"Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom,
Nem akarom gyengeségem mutatni.
Remegek és átfut rajtam a hideg,
Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet!
Könnyeim kezdenek száradni arcomról,
Nem szabad a rosszra gondolnom már.
Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,
Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!"

„Most látom már, milyen gonosz az élet
Megmutat, majd rögtön elvesz téged
Ha csak rád gondolok kigyúlnak a fények
Sír a szem, sír a szív, s velük együtt a lélek”


„A legnehezebb dolog a szerelemben ha kikel szeretned valakiből...”

 

 

0.024 mp