lap tetejére

 









Boldog Névnapot !

 

 

Képtárajánló

..Alkalmakra..

 
Dsida Jenő / A kovakő
 
Acél, kovakő az én furcsa lelkem,
melyeket folyvást összecsapkodok,
s a szűzi szikrák szertecsiholódnak 
és néha-néha lángja is lobog. 
Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok, 
semmi egyebet nem kell tennetek!
Ti örömötökre csiholom a lángot 
fény-boldogság és béke veletek! 
E fényüzenet én egyetlen kincsem,
de szívem csupa áldva-szerető,
s csak ütöm, ütöm Tinektek a szikrát,
míg elkopik, vagy szétreped a kő.
 

 

Google PageRank

 

 

 

Bannerem
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
 
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
 
 
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

 ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

 

 
  

 

 

Barátaim oldalai

 ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

Lia képszerkesztő oldala

 

 

Ria design

 

 

 

 

 

 

 

Maja-PSP-Tutorialok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^  

 

 

 

 

Látogatások 2012.02.10-től....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

Belépés

Emlék versek

 

Hogy valakit megismerjünk egy perc is elég,

Hogy valakit elfeledjünk egy élet is kevés,

Mert ne feledd az élet bármily mostoha,

Szeretni megtanít, de feledni soha.

 

Legyen oltárodon édesanyád képe,

hogyha majd bánat ér jusson az eszedbe.

Ő megvigasztal, ha fájni fog a szíved,

hisz Isten tudja ő az aki a legjobban szeret téged.

Nézd a világot annyi milliója, s köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul megfestett egekbe néz.

Mi az mi embert boldoggá tehetne? Kincs? Hír? Gyönyör?

Legyen mind özön a telhetetlen elmerülhet benne, s nem tudja hogy van szívöröm.

Egész világ nem a mi birtokunk, amennyit a szív felfoghat magában sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Amíg fiatal vagy minden szépnek látszik, hulló könnyed is szivárvánnyá válik.

De amint az évek tovaszállnak, úgy születnek fejedben gondolatok s árnyak.

Ahogy szeretsz, úgy szeretnek mások, s ha minden álmod valósággá válik,

Akkor se feledd el: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG!

 

Emléket kérsz tőlem, de minek az neked?

Hisz emléket csak azok kérnek, kik egymástól örökre kitérnek.

Kincse betekint az emlékkönyvbe, s jussak az eszedbe, ha olvasod e verset.

 

Ha majd évek múltán olvasod e lapot, jussak majd eszedbe ki írta e pár sort.

Mert ki tudja, hol leszek a jövő esztendőben, lehet, hogy kint a fák alatt a csendes temetőben.

 


Ha majd a mini szoknyát a maxi váltja fel,

Ha majd a játék helyett a szerelem érdekel.

Ha majd az oltár elé egy csinos fiú vezet,

Akkor se feledj el engemet.

Hit, remény s szeretet kösse össze szívünket.

Te a rózsa, én az ága együtt hervad az élet fája.

Az élet pályája kétes és nehéz, vezéreljen rajta egy túlvilági kéz.

Ha lépsz, fontold meg léptedet, mert visszalépned már nem lehet.

Ezektől függ további életed.

 

Maradj, kis bimbónak ameddig csak lehet, mert kinyílt virágnak nincs többé kikelet.

 

Életed legyen szép, mint a tavasz, szerelmed forró, mint a nyár,

Szíved gazdag, mint az ősz, de a lelked, mint a tél maradjon mindig hófehér.

 

Hogy valakit megismerjünk egy perc is elég,

Hogy valakit elfeledjünk egy élet is kevés,

Mert ne feledd az élet bármily mostoha,

Szeretni megtanít, de feledni soha.

 

Legyen oltárodon édesanyád képe,

hogyha majd bánat ér jusson az eszedbe.

Ő megvigasztal, ha fájni fog a szíved,

hisz Isten tudja ő az aki a legjobban szeret téged.

 

Nézd a világot annyi milliója, s köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul megfestett egekbe néz.

Mi az mi embert boldoggá tehetne? Kincs? Hír? Gyönyör?

Legyen mind özön a telhetetlen elmerülhet benne, s nem tudja hogy van szívöröm.

Egész világ nem a mi birtokunk, amennyit a szív felfoghat magában sajátunknak csak annyit mondhatunk.

 

Amíg fiatal vagy minden szépnek látszik, hulló könnyed is szivárvánnyá válik.

De amint az évek tovaszállnak, úgy születnek fejedben gondolatok s árnyak.

Ahogy szeretsz, úgy szeretnek mások, s ha minden álmod valósággá válik,

Akkor se feledd el: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG!

 

Emléket kérsz tőlem, de minek az neked?

Hisz emléket csak azok kérnek, kik egymástól örökre kitérnek.

Kincse betekint az emlékkönyvbe, s jussak az eszedbe, ha olvasod e verset.

 

Ha majd évek múltán olvasod e lapot, jussak majd eszedbe ki írta e pár sort.

Mert ki tudja, hol leszek a jövő esztendőben, lehet, hogy kint a fák alatt a csendes temetőben.

 

Ha majd a mini szoknyát a maxi váltja fel,

Ha majd a játék helyett a szerelem érdekel.

Ha majd az oltár elé egy csinos fiú vezet,

Akkor se feledj el engemet.

 

Hit, remény s szeretet kösse össze szívünket.

Te a rózsa, én az ága együtt hervad az élet fája.

 

Az élet pályája kétes és nehéz, vezéreljen rajta egy túlvilági kéz.

Ha lépsz, fontold meg léptedet, mert visszalépned már nem lehet.

Ezektől függ további életed. 

 

 

Maradj, kis bimbónak ameddig csak lehet, mert kinyílt virágnak nincs többé kikelet. 

 

 

Életed legyen szép, mint a tavasz, szerelmed forró, mint a nyár,

Szíved gazdag, mint az ősz, de a lelked, mint a tél maradjon mindig hófehér.

 

Vigyázz a szíved kapuját nyitva ne feledd!

Csak annak adj helyet, kit igazán szeretsz.

Mert fájni kell a szívnek, ha igazán szeret,

Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.

 

Magas kősziklán még a fű is gyászol, mikor két jó barát válik el egymástól.

 

A kisfiú szeret a lovas katonát, a kislány pedig a hajas babát,

De megnőnek a gyerekek, s megváltoznak a nézetek.

A kisfiú szeretni a babát, a kislány pedig a katonát.

 

Idő elmúltával egyszer, ha majd a múlt beszél,

Legyek én is azok közt, ki az emlékezetedben él.

 

Elmúlnak a diákévek, megmaradnak az emlékek

Hosszú útra indulunk, hisszük, hogy majd találkozunk.

 

Virágos lett a mező, nyílnak már a rózsák,

E néhány emléket küldöm én tehozzád.

 

E kis vers legyen emlék neked, aki írta nagyon szeret téged.

Legyen a sors jó vagy mostoha, de én feledni nem feledlek soha.

 

Ha majd egykor feledve e kis könyvet veszed a kezedbe,

Olvasd és mond: Istenem ezt is valaha ismertem.

 

Két csónak halad a víz tetején, az egyikben te ülsz a másikban én.

A két csónak elhalad egymástól, de a mi barátságunk örökre megmarad.

 

Szeress mindenkit, senkit meg ne vess, mert téged is szeretnek, akiket te már nem szeretsz.

 

Szeretni nagydolog, feledni még nagyobb,

Kit az ember szívből szeret, elfeledni azt nem lehet.

Ne űzd, keresd a boldogságot, óh mert az csalfa délibáb

Míg lihegve futsz utána, egyre csak odébb-odébb áll.

S midőn közel jársz hozzá, és azt hiszed már elfogtad,

Csalódva látod, hogy helyette csak a folyó bánat marad.

Szép a rózsa, ha pohárba nyílik, szép a kislány ha szépen nevelik.

Neveljenek téged is rózsának, míg valaki le nem szakít párjának.

Légy szerény megelégedett, s boldog lesz majd életed.

Kerüld a hiúságot, a fényt, keresd a szépet, az erényt.

Még kismadár is azt zengi az ágon, diákélet a legszebb a világon.

Szeresd a virágot, ne törd le hiába, ne dobd könnyelműen azt a szót: imádlak.

Mert a szív is virág, ne törd, le szeresd meg, mert letört virágnak nem zöldül levele.

S a szív is meghasad, ha csak játszol vele.

V - irág az életem

         Á - tadom most neked,

          R - ád gondolok mindig

    L - átlak még téged?

                         A - kezdő betűimet lefelé olvasva

                       K - önnyen megtudod, mit érzek.

 

Csendes nyári éjjen tárd ki ablakod, keresd meg az égen a legszebb csillagot.

Ha megtaláltad, mondj egy szép imát, mert akire gondolsz téged is imád.

Legyen ez a pár sor emlék neked, mert aki ezt írta nagyon szeret téged.

 

Az legyen szívedben, miről ajkad beszél, mert a hazug szókat elhordja a szél.

 

Ha majd késő este te is fogsz sírni, kisétálsz a temetőbe a sírom megnézni.

Sírom felett két pacsirta panaszosan zengi, itt nyugszik ki veled egykor boldog akart lenni.

 

Ha majd érzed a május illatát, ha majd meghallod egy kismadár dalát

Lázba ejt egy szép nyári est, szíved fájni fog s vadul dobogni kezd.

Ha majd egy bús levelet csókolsz lázasan, ha majd sírni tudsz egy bús éneken,

Akkor megtudod, mi is az a szerelem.

Most még nem késő elmondom hát néked, a szerelem az, ami megszépíti az életed.

 

 

Valakit megszeretni egy perc is elég, de elfeledni egy élet is kevés.

Legyen a szív inkább meghalni képes, mint megtagadni kit igazán szeret.

 

 

Ne hallgass senki másra, csupán a szív szavára.

Mert aki a szívre hallgat, örökre boldog marad.

 

 

Az élet egy olyan hangszer, mely, ha egyszer elszakad.

Hiába kötözgeted a húrt, hamis hangot ad.

Piros rózsa, kék nefelejcs engem xy el ne felejts!

 

 

Légy olyan, mint egy virág, szeretni fog az egész világ.

Ezt írja az én kezem, xy az én nevem.

 

Igaz boldog ember csak az lehet, aki sohasem gyűlöl, csak szeret.

 

Csókot küldök, nem virágot, annak, akit úgy imádok.

Életed legyen piros rózsa, amely nem hervad el soha.

 

Egy fiú ki téged szeret gondolkozzál ki is lehet.

A neve x-el kezdődik, és y-nal végződik.


 

Addig vagy boldog kislány, amíg azt mondhatod édesanyám.

 

Kősziklán álltam angyalkát láttam,

Az angyalka azt mondta, légy boldog leányka.

Tíz éve lányka voltam, ártatlan, fehér, szelíd

s ekkor őrült mámorban megtudtam, a csók részegít.

Kacagott de enyhén fülembe súgta: "Édesem"

S ájuldozó bolond fejem párnára nyomta csendesen.

Gyönyörű éjszaka volt, s azóta már elhagyott engemet,

Ilyen volt az első szerelem, de még élek erre emlékezem

 

Szemedben látom minden vágyadat,

szemedben látom minden álmodat.

Szemedben csillog a szerelem lángja,

ha elveszne szíved holtig fájna.

szemedben élnek mind az emlékek

ki gyűlölt, s ki szeretett téged.

 

Piros rózsa kék nefelejcs, engem soha el ne felejts

Mert ha engem elfelejtesz, elhervad a kék nefelejcs.

 

"Ne kérdezz senkit, ki vagy s mi leszel,

A fontos, hogy szívedből mindig hitelezel.

Ha nem süt a nap, te legyél sugára,

Ragyogjon a szemed mások mosolyára.

Akit bánat bénít, melegen vigasztald,

Simogató szóval, ne küld el marasztald.

Öregnek, gyermeknek mondj mesét ha kérik,

A szíved mondja halkan, legjobban megértik.

Szórd a szeretet, mint a nap sugarát,

Így leszel boldog itt és odaát."

Néha egy perc is elég, hogy valakit megszeressünk,

Néha egy élet is kevés, hogy valakit elfeledjünk.

Szívem szeret sose feled, légy boldog és Isten veled.

 

"Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval, csak te , csak én örökké és holtodiglan.

Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni, lelkünk mélyén őszintén igazán szeretni. (Stendal)

Miért suhog a nyárfa levél, ha nem fujja a szél?

Miért gonosz az ember, ha rossz útra tért?

Az ember egy porszem, egy könnyelmű senki,

Mégis milyen nehéz embernek lenni.

 

 

Egy életen át akarok veled élni,

Örömet és bánatot együtt elviselni.

Két csalódó szívnek e világon könnyebb,

Nehézséget leküzdve, nem ismerve könnyet.

 

Magasra repül egy fecske, szájában egy levelecske.

A levélben az van írva, engem ne felejts el soha.

 

Ha könnyes a szemed és lángol a Vágy,
Jusson eszedbe Én gondolok Rád!
Ha úgy érzed már senki sem szeret, 

Nyugodj meg kedvesem én ott leszek Veled!

 

Álmaidban veled vagyok, Szívedben átsuhanok, 
Testeden megpihenek, Csókjaimmal ébresztelek. 
Ha felébredsz elröppenek, gondolj Rám és veled leszek!
 
 


 

 

 

 

 

 

 

 

0.061 mp