lap tetejére

 









Boldog Névnapot !

 

 

Képtárajánló

..Alkalmakra..

 
Dsida Jenő / A kovakő
 
Acél, kovakő az én furcsa lelkem,
melyeket folyvást összecsapkodok,
s a szűzi szikrák szertecsiholódnak 
és néha-néha lángja is lobog. 
Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok, 
semmi egyebet nem kell tennetek!
Ti örömötökre csiholom a lángot 
fény-boldogság és béke veletek! 
E fényüzenet én egyetlen kincsem,
de szívem csupa áldva-szerető,
s csak ütöm, ütöm Tinektek a szikrát,
míg elkopik, vagy szétreped a kő.
 

 

Google PageRank

 

 

 

Bannerem
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
 
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
 
 
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

 ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

 

 
  

 

 

Barátaim oldalai

 ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

Lia képszerkesztő oldala

 

 

Ria design

 

 

 

 

 

 

 

Maja-PSP-Tutorialok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^  

 

 

 

 

Látogatások 2012.02.10-től....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

Belépés

Megható történetek, esetek 2...

 

 




Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra.

Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt.

Büszke voltam, ahogyan azt előtte megmondtad.

Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt,Anyu, és hogy neked mindig igazad van.

A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult.

Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén!

Lassan mentem,Anyu,ésbekanyarodtam egy kis utcába.

De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott.

Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy
a másik sofőr ivott.

És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie!

Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek, siess!

Hogy történhet ez meg velem?

Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem.

Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam.

Csak azt akarom mondani,
Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam.

A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek.

Valószínűleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu.

Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni!

Miért isznak az emberek, Anyu?

Ez az egész életüket tönkreteszi!

Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek!

A férfi, aki belém jött, Anyu,
körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom.

Ő meg csak néz rám hülyén!

Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu.

És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor.

És ha már a mennyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet.

Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom.

Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek.

Kérlek ne sírj miattam, Anyu.

Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád!

Mielőtt elmegyek, van egy utolsó
kérdésem, Anyu:

NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL
MOST MEGHALNI???

 

Greyfriars Bobby egy skye terrier volt.

Egyedül élő gazdája minden szerdán elvitte magával ez edinburghi heti vásárba.

Ott az 1 órát jelző ágyúlövéskor mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott süteményt.

Bobby gazdája 1858-ban meghalt.

A greyfriarsi templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be, bár Bobby a temetési menettel tartott.

Három nap múlva a vendéglős meglepve tapasztalta, hogy Bobby 1 órakor ismét megjelent - immár egyedül - a szokott helyén.

Adott neki megint süteményt, amivel a kutya elment.

Innentől a kutya mindennap délben megjelent, kapott enni, aztán elment.
A vendéglős egyszer utánament, megtudni, hogy hova tűnik Bobby.

Akkor látta, hogy a kutya a temetőkerítés egy lyukán keresztülbújik és egyenest a gazdája sírjára fekszik.

A vendéglős másnap is ezt tapasztalta és lassan kiderült, hogy Bobby egész nap a gazdája sírján fekszik és csak délben hagyja el, amikor enni megy.
Az állat a temetőben, gazdája sírján lakott.
Vele kivételt tettek, eltűrték a temetőben és később eszkábáltak neki egy kis lakot is, de Bobby csak a legcudarabb téli időben ment be oda, egyébként nem hagyta el a sírt.
14 éven keresztül őrizte a sírt, mikor 1872-ben meghalt.
Ott temették el őt is, sírján a következő olvasható:

"Greyfriars Bobby, meghalt 1872 január 14-én.
Hűsége és odaadása legyen példa mindannyiunk számára"

Ma Bobbyt Edinburghban a valaha élt egyik legmegbecsültebb edinburghinak tartják, büszkék rá.
Az egykori vendéglő előtt emelt szobra, illetve a templomkertben lévő sírja Edinburgh kiemelt látnivalói közé tartozik.

Volt egyszer egy fiú és egy lány, kik boldogok voltak nagyon, szerették egymást, kézen fogva sétáltak a napon. Sokszor elképzelték mi lesz ha felnőnek, soha nem válnak el, örökre együtt lesznek.

Szerelmük olyan volt, mint egy csodaszép mese, mindenük megvolt ami csak kellett az életbe.

Történt egyszer, hogy a fiú kapott egy levelet, harcolni hívták, el innen nagyon messze.

A fiú nem akarta itt hagyni az egész életét, de elhatározta hogy harcolni fog a hazáért s szerelméért.

Mikor a lány ezt megtudta, sírt s zokogott, féltette a fiút, nagyon szomorú volt.

Eljött a nap, mikor a fiúnak mennie kellett, mindenkit itt kellett hagynia kit kedvelt s szeretett.

Elbúcsúzott tőlük, míg a lányhoz ért, gyengéden átölte, s suttogva csókot kért. Kint ültek a csillagok előtt előző este, s választottak egyet, mely a legfényesebb.

Így szólt a fiú: Ha látod, hogy e csillag lehullik, tudd hogy én már nem létezem!

A lány megint csak sírt, könny csillogott gyönyörű szemeiben.

Mikor aztán a fiú a háborúba odaért, harcolt, s ezt csak egyedül a szerelméért.

Mindig ott lebegett előtte a lány meseszép arca, a gyönyörű szép szeme, s csillogó ajka.

Lement a nap, majd feljött a hold, a fiú még mindig csak harcolt és harcolt.

Belenyilallt valami fájdalom, elsötétült minden, érezte hogy vége most már, már fájdalmat sem érzett.

Látta magát ahogy fekszik a sötét ég alatt, a lányra gondolt s közben mosolygott arca.

Lepergett előtte az egész élete, mikor még boldog volt, mikor a lányt érintette.

Közben a lány otthon ült az ablakban, s folyamatosan csak azt az egy csillagot bámulta.

Látta amint lehullik szikrázva, érezte szívében az égető fájdalmat.

Tudta, hogy a fiú már nem létezik többé, elővett egy kést, s karcolgatta a kezét.

Először csak karcolgatta, majd mélyen belevágta, előtte is lepergett minden, az öröm s bánat.

Végül mindketten felértek az égbe, s ott folytatták együtt a csodaszép életet.

Tán még most is ott vannak az égben, s együtt élnek majd örökre a szerelemben....

 

 

Ha eljő az éj, és telihold van,
valahol 2 szív egyszerre dobban.
Szomorú és különleges ez az idő,
senki nem tudja ezt, csak az a kettő.
Csöndes az éj, csak pár bagoly huhog,
Ez az ő idejük, ilyenkor tényleg boldogok.
Fény villan egy pillanatra hirtelen,
és a mező közepén megjelennek ők ketten.
Az egyik egy lány a Fényből,
a másik a kedvese a Sötétségből.
Különleges fény veszi őket körbe,
szeretnének együtt maradni örökre.
De titokban kell tartani e különös románcot!
Senki nem akarja, hogy letépjék a láncot!
A láncot, mely fogva tartja őket,
mely tiltja titkos szerelmüket!
Rövid az idő, amit együtt tölthetnek,
mindkettejük arcán könnycseppek peregnek.
Újra és újra el kell válniuk,
ezt a kegyetlen próbát kell kiállniuk.
Nehéz ez a szerelem, de egyben varázs is,
ők szeretik egymást a sírig, a halálig!
Nem élet az élet, ha nem lehetnek együtt,
hiszen nem létezhet Fény Sötétség nélkül..

 

0.007 mp