lap tetejére

 









Boldog Névnapot !

 

 

Képtárajánló

..Alkalmakra..

 
Dsida Jenő / A kovakő
 
Acél, kovakő az én furcsa lelkem,
melyeket folyvást összecsapkodok,
s a szűzi szikrák szertecsiholódnak 
és néha-néha lángja is lobog. 
Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok, 
semmi egyebet nem kell tennetek!
Ti örömötökre csiholom a lángot 
fény-boldogság és béke veletek! 
E fényüzenet én egyetlen kincsem,
de szívem csupa áldva-szerető,
s csak ütöm, ütöm Tinektek a szikrát,
míg elkopik, vagy szétreped a kő.
 

 

Google PageRank

 

 

 

Bannerem
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
 
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
 
 
^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

 ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

 

 
  

 

 

Barátaim oldalai

 ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^

Lia képszerkesztő oldala

 

 

Ria design

 

 

http://fabolmuveszet.bloglap.hu/

 

 

 

 

Maja-PSP-Tutorialok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^  

 

 

 

 

Látogatások 2012.02.10-től....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

   

 

Belépés

Szép versek: Bánatról, Szeretetről...

 

BÁNAT

Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé,
Eljönni onnan,hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit,ki nem szeret téged
Könnyeket tagadni,mik szemedben égnek,
Kergetni egy álmot,soha el nem érni
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet
Szívdobogva várni,s nem jön rá felelet,
Szavakat idézni,mik lelekedre hulltak
Rózsákat őrizni,mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni
Mással látni meg őt és utána fordulni
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önnmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit,csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig
Aztán,hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt,nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam,hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar,engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg,mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám hallkan
Semmiség,csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
( Heinrich Heine )

Bánat

Szeretnék szeretni,de nem lehet
Tudod jól,hogy elszakítanak minket
A Bánat egyre nagyobb
És ebbe lassan belehalok.

Tudod jól,hogy IMÁDLAK
De a szüleim hibáztak
Mert elszakítottak tőled
Pedig soha nem akartam elmaradni mellőled.

De az élet megy tovább,
Ami ki van számunkra jelölve
A poros uton tovább sétálunk
És már nem fogjuk egymás kezét örökre!

Talán ezt is túlélnénk
Ha az útról letérnénk.
De ez a sorsunk,nincs mit tenni
Úgy sem merünk az út mellett egymás kezét fogva menni.

 

Az elmúlás

Az élet szomorú és nehéz
Főleg,ha az élet értelme elvész
A jó dolgokat keresni kell
Ha nem találjuk,arra a bánat felel.

A rossz dolgokért nem kell küzdeni
De a jó dolgokat nehéz elérni
Úgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót
Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.

Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad
Hiába a sors dönt,ebbe a szived beleszakad
Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos
És erre gondolva szíved bánatos.

Ahogy a fákról hullanak a levelek
Úgy az élet percei is peregnek
Egyszer véget ér minden,amiért érdemes élni
A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.

Ezért inkább a jónak éljünk
És akikért élünk soha el ne feledjük
Mert a jó dolgokra könnyebb gondolni
Mint a rossz emlékek árnyékában élni.

Nehéz túllépni a rossz emléken,
De meg kell tenni
Hisz csak akkor tudunk ismét,igazán SZERETNI!!

 

Némethné Mohácsi Bernadett
A szív szava!
Lelked nyomasztja a sok teher,
mit a sors keresztedre szegel,
csak könny... számkivetett érzés!
Lelkemnek kínzó... gyötrelmesen nehéz!

Mondd, hogy segítsek? Kifogytak a szavak,
dühöngő némaság, mit lelkem sírva ad,
őrjítő csend... lelket ordító fájdalom!
Szerető szívemmel enyhíteni nem tudom!

Mondd, hogy vegyem le a súlyos terheket,
hogy kötözzem be a vérző életet?
A barát, mondd, barát, hogy lehet?
Az ész tudja, segíteni nem lehet!

A szív szava az egyetlen, mi ilyenkor célba ér,
az élet rögös útján, Téged mindvégig elkísér,
erőt, kitartást és bátorságot ad,
mikor a reménység így kitaszíttat!

S lelkem, leküzdve a némaság hangját,
üvöltve árasztja a szeretet szavát,
lelkedben megcsillan a hit, az akarat,
mely utat törve, cipeli sorsodat!

 

Szathmári Bettina (Rayna)
Az est
Komoly az est, mégsem rest
Fátylával befed mindent, derest
Szél szárnyán keresi az álmot
Nem, nem találva virágot.

Mezők felett bandukol
Hegyek között áramol
Még egy búcsút int nekem
S tovább kergeti szerelmem.

 

Nagy Renity
Vígasz
Ne legyél szomorú, ha egy fiú megbánt,
Viseld el a következményét, a kínt.
Tudom, nem ez a legjobb módszer,
Hisz a szíved fáj, Neked csak Ő kell.

Egy sötét szobában zenét hallgatsz, könnyeid potyognak,
Sírd csak ki magad, keress nyugalmat magadnak.
De egy fiú miatt nem érdemes sírni,
Inkább engedd el, próbálj meg feledni.

Hisz majd jönni fog helyette más,
Legyen meg benned az élni akarás.
Fáj, vérzik kicsiny szíved,
S keresed miértjét az egésznek.

Fájni fog egy ideig, biztos lehetsz,
Míg nyugalomra nem lelhetsz.
Hagyjad, Ő fusson utánad, nem pedig Te,
Ne alázkodj meg SOHA előtte!

Ezt SOHA meg ne tedd, mert felesleges,
Kinevet, majd átver, később más lányt keres.
Hidd el, én ezt jól tudom,
E versikémben benne van nyomorult sorsom.

 

Endrődi Sándor: A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Hinned kell a boldogság lehetőségében,
hogy csakugyan boldog légy.

Az vagy,amit gondolsz,
és csak azt tudod elgondolni,
amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra,
mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre,
mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra,
mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.

A jó gondolat: ajándék, szárnyalás,
magasba vágyódás, felemelkedés.
Élni csupán a Iegtisztább vágyak
szerint érdemes.

Attól függően, hogy
vágyaink keserűek vagy édesek,
fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el,amit kívánsz,
és kívánd, amit elképzeltél.

A boldogság vágy,
a képzelet, hit,
a cselekedet megvalósulás.
(Tatiosz)

 

 

Luna Piena: Kopogtatás nélkül

 

Tudom, a tűzzel játszom,
hisz kopogtatás nélkül jöttem.
De már késő, bent vagyok -
az életedben.
Féltve őrzött múltad
kongva
üvöltik utánam
az elhagyott termek.
Lépteim visszhangja áruló jel,
a kulcs maga.
De még nem tudom,
mit rejt a hetedik szoba.
Ujjam végigfut a porlepte asztalon:
sorokat írok, talán egy verset.
A jelenben hagyott üzenet.
Még egy fahasáb a parázsra,
aztán megyek, és újra álmodom,
ami volt, és ami lesz – veled.
Mert nélküled nincs varázsa
se a mának, se semminek.

 

Rónai György
Verőfény

Se vágy, se láz, se láng: csak egy parányi
tisztaságot adj.
Villantsd felém egy illanó mosollyal
tisztaságodat.
Fénylő derűdből ez a lankadó szív
többet úgyse kér:
annyit csupán, amennyi könnyedén a
két szemedbe fér.
Szerelmek, szenvedélyek, szenvedések! -
semmi nem igaz,
csak ez a kis mosoly, mit - könnyű labdát -
felém hajitasz.
Visszadobjam? - Forgatom és elejtem.
Játék, semmi más.
De ez legalább szép volt. Tiszta, könnyű
őszi ragyogás.

 

 

Boldogság és annak madara

Nem biztos, hogy kék
Nem biztos, hogy madár.
Nem biztos, hogy boldogság.
De felröppen az égben, s folytatja útját a levegõben,
és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése
is képes megteremteni ezt a
-csupán pillanatokban mérhetõ-szárnyalásra késztetõ állapotot.
A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra.
"az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni"
A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.
Eljutni hozzá, meghallani dalát-ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.
A megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,
az emberi akarat s az ezt tápláló hit
feladása maga a halál,
mert süketté lesz az ember.
Nem hallhatja meg a madár énekét.
Mert a madarat nem kívül kell keresni,
repülni nem lehet az égben,
dalt hallani,
megérezni
a boldogság ritmusát nem lehet
-csak legbelül igazán.
Csak egy-egy pillanatra halljuk,
s e boldogságtól aztán megint szomorúak leszünk,
és éppen ettõl éled mindig újra a dallam.
Nem biztos, hogy madár,
de olyan szépen tud énekelni,
hogy fáj.

Vitéz Ferenc

 


Sík Sándor -

Este az ablakban
Valahol messze szól a zongora.
Bús régi nóta lágyan száll tova.

És mint az álom, mint a sejtelem:
Egy régi érzés meglep hirtelen.

A lelkemen minthogyha átsuhanna
A rétek lelke, az erdők sugalma.

Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,
S besurrant hozzám a tárt ablakon.

Valamit suttog bús akácfalomb.
Távoli dallam halkan egyre zsong.

 

 

B. Radó Lili - Várni

Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derüje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj. 

 

 

 

Mezei virágok

"Kik az erdőt, mezőt díszítitek,

A természet kertjét tündérien szépítitek.
A sok színben tündöklő gyönyörű virág
Árassza felénk bódító illatát.

Piros Pipacs, sz*rkaláb és a Vadrózsák,
Életünket minden nyáron elvarázsolják.
A mezei virágokat soha senki nem gondozza,
Csak a nap sugara, harmatcseppje táplálja.

Erdőt, mezőt bárhol bejárod,
Csakis a mezei virágokat látod.
Védtelenek, gyengék, de nagyon is szépek,
Életünkben sok szép emléket felidéznek.

Egy csokorba szedett természet virága
Szeretetet hoz minden ember otthonába.
Szeressük, tiszteljük a mezei virágot,
Kik minden évben a környezetünket felvirágozzátok. "
/Antóni Sándor/

 

Fuchs Éva: Emelt fővel

Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat...
 

 

Szép, csodás, ragyogó!

Szép vagy, oly csodás,
Csillagfényű ragyogás.
Fényed oly tiszta, egységes.
Beragyogod lelkem
Minden sötét zugát.

Vágyom fényedre,
Látni csodás tested.
Érezni az erőt,
Melyet fényed ad nekem.
Nélküle gyenge vagyok.

Érintésed feltölt,
Az erőm sokszorosára nő.
Érzem, bárkit legyőzők,
S téged megvédhetlek.
Fényed szívembe őrzöm.

Bár távol vagy,
Ragyogásod távol van,
De a remény életben tart,
Hogy egyszer még érinthet
Az angyali fény, csoda fény.

Angyal vagy, honnan jöttél?
Távoli világ, hol éltél?
Megérintettél, rabod lettem.
Szépséges angyal, légy boldog.
Fényed ragyogja be a világot.

 

 

 

 

                                   

0.01 mp