Légy mindig velem, hogy soha ne fázzak.
Ölelj át engem, s az álom valóra válhat.
Zárj be a szívedbe, örökre engem
Ezáltal boldogságra ítéled a lelkem.

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell

Amit a másik örömmel elvisel.
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Örvény ez a szerelem, elsodor az ár,
Te vagy mindenem, senki nem kell már.
Tőled egy ölelés többet ér mindennél,
egyetlen csókod százezer emléknél.

Búcsúzni jöttem, fogd meg a kezem,
búcsú szavai szorítják szívem.
Hiába nyílik szám, hangra nincs remény,
könnycsepp gördül némán, minden véget ért.

Furcsa érzés, megváltoztam,
már nem az vagyok, aki voltam.
Hogy miért? Sokat gondolkoztam,
s az eredményt Te tudod a legjobban.

Ne akarj magadnak kincset, gazdagságot, kívánj inkább velem igaz boldogságot. Nézd a fecskepárt, s megérted a dolgot, mily apró fészke van, mégis milyen boldog.

Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon, tüzes csókod perzselését érzem ajkamon. Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak veled!

Eljöttem érted, mert szeretlek téged, reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjek,
hogy öleljelek, hogy szorítsalak, tüzes ajkaimmal lágyan csókoljalak.

Bizalom nélkül boldog nem lehetsz soha, boldogság nélkül az élet mostoha.
Bízzál mindig abban, akit szíved szeret, az életben boldog csak akkor lehetsz.

Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog.
Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.

Szeretnéd, ha szeretném, amit te szeretnél? Mert én szeretném, ha szeretnéd,
amit én szeretnék! Na, akkor CSÓK ahová szeretnéd!