Csókod ízét érzem még a számon, de rád már hiába vágyom.

 

Szia! Nem zavarok? Rád gondolok, csak puszit dobni akarok. Mert ettől vidámabb vagyok, pláne, ha neked adhatok, s a szívedben maradok!

Először azt hittem, hogy elfutok. Aztán úgy döntöttem, hogy melletted maradok. Örökre barátnak, szeretőnek, társnak. Csak neked: egy külön világnak!

 

Ha elmerném mondani amit most gondolok! Megtudnád, hogy rád gondolok!! Ha eltudnám mondani amit érzek! Megtudnád, hogy mennyire szeretlek!

Szívembe zártalak, kis kulcsa elveszett, s szívemből immár kijutni nem lehet!

 

Egy csók nem nagy eset, második már veszélyesebb, harmadiknál a szemed ragyog, a negyedik után a tiéd vagyok!

Ahogy a Föld élteti az élők testét, úgy imádom minden veled töltött estét. Ahogy a föld otthont ad az elveszett magnak, úgy vágyom

Rád minden percében a napnak!

Nézz a szemembe, a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem, ne engedj el soha, te vagy az életemben a legnagyobb csoda.

Nem tudlak feledni, bármerre is járok, szememben úgy jársz, mint egy hűséges álom.

Most távol vagy mégsem feledlek, bevallom őszintén: Szeretlek!
 

Egy csók nem nagy eset, második már veszélyesebb, harmadiknál a szemed ragyog, a negyedik után a tiéd vagyok!

 

Ahogy a Föld élteti az élők testét, úgy imádom minden veled töltött estét. Ahogy a föld otthont ad az elveszett magnak, úgy vágyom

Rád minden percében a napnak!

 

Nézz a szemembe, a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs.

Fogd meg a kezem, ne engedj el soha, te vagy az életemben a legnagyobb csoda.

 

Nem tudlak feledni, bármerre is járok, szememben úgy jársz, mint egy hűséges álom.

Most távol vagy mégsem feledlek, bevallom őszintén: Szeretlek!

Ne akarj magadnak kincset, gazdagságot, kívánj inkább velem igaz boldogságot.

Nézd a fecskepárt, s megérted a dolgot, mily apró fészke van, mégis milyen boldog.

Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon, tüzes csókod perzselését érzem ajkamon.

Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak veled!

 

Eljöttem érted, mert szeretlek téged, reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjek,
hogy öleljelek, hogy szorítsalak, tüzes ajkaimmal lágyan csókoljalak.

 

Bizalom nélkül boldog nem lehetsz soha, boldogság nélkül az élet mostoha.
Bízzál mindig abban, akit szíved szeret, az életben boldog csak akkor lehetsz.

 

Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog.
Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.

 

Szeretnéd, ha szeretném, amit te szeretnél? Mert én szeretném, ha szeretnéd,
amit én szeretnék! Na, akkor CSÓK ahová szeretnéd!
 

Álmaidban veled vagyok, Szíveden átsuhanok, Testeden megpihenek, Csókjaimmal ébresztelek,

Ha felébredsz elröppenek... Gondolj rám, s én veled leszek. SZERETLEK!

Ha látlak: lábam megremeg,
szívem hevesen dobogni kezd.
De ahogy nem látlak már,
szívem sírni kezd.

Ha rózsákkal álmodnál, tudd, azok türelmem virágai.
Ha csókról álmodnál, érezd, azt én küldöm.
Ha netán velem álmodnál, tudd, Te is álmaimban jártál.

"Hófehér galamb szeretnék lenni,
Egy szép pillanatban hozzád repülni.
Némán elkísérni felhőkön át,
De a mennyország kapuját nem léphetem át.
Szeretném szemed cinkos mosolyát még egyszer látni,
És elmondani, mennyire tudsz hiányozni!"

Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz,

mely megér minden kincset!

Egy forró csók, mely tüzes a vágytól! Érzem örökre hozzád láncol!!

 

Várom azt a napot
Várom azt sz órát
Mikor egy szép napon
Megérkezem hozzád
Nem kérdezek semmit
Csak megcsókollak téged
Akkor mondom tiszta szívből
Tiéd vagyok édes!

 

Veled az éj gyorsan múlna el, de nélküled minden perc örökkévalóság!

 

Várom már a szavaidat...
Várom már a szavaidat, szemeid mámorító színét,
várom már az illatodat, s akarom csókjaidnak ízét!!

 

 

Vannak olyan zugok az emberek szívében, amelyek még nem élnek.

Azért költözik beléjük a szenvedés, hogy életre keljenek.

.
Vannak dacos ajkak mik soha nem beszélnek, de reggel a könnyes párnák mindent elmesélnek!

 

 

Valakit szeretni, annyit jelent: mint egyedül gyönyörködni olyan csodában,
amely mindenki más számára láthatatlan!

 

Valahol messzi távol, valaki szíve érted lángol!
A nevedet egy szív hűséggel őrzi, ha te is szereted válaszolj Neki!

Vajon tudod-e, mi ez a láz, ami bennem ég?
Vajon tudod-e, mit teszel, ha hozzámérsz?
Égek a vágytól, hogy veled legyek!

 

.
Üres az ágy, és nem jön az álom,
nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet,
rám tör egy érzés: SZERETLEK TÉGED!

 

Könnyek a szememben, amik csak érted folynak, fájdalom a szívemben amik csak érted szólnak!

Hiányzol ha nem vagy velem, szívem csak érted rebeg.

Könnyeim csak érted folynak és szólnak, hogy Te vagy a mindenem!

 

Távol Tőled szomorú az élet,
Szívem azt dobogja, látni szeretnélek.
Ezzel a pársorral azt üzenem néked,
Nem élhetek úgy, hogy ne lássalak Téged!

Várom a napot, mikor megtörik az átok, várom a napot, mikor nem leszel már álom.

Várom a napot, hogy megöleljelek, S füledbe súgjam, mennyire SZERETLEK!

 

Ha messzire is sodor tőled az élet,
ha soha többé nem láthatlak már,
ha nem érinthetem két kezed,
nem csókolhatom a szád,
akkor is tudnod kell : hiányzol és szeretlek ám!

 

Add nekem az álmod, mely lelkedben él,
add nekem a szerelmed, mely szívedben él!
Add nekem magadat, testedet, lelkedet
és én örökkön örökké szeretlek!

 

Nyugszik a hajnal, pihen a táj,
nem tudok aludni, mert valami fáj.
Téged kereslek, utánad vágyom,
mert nem hiányzott így még
senki ezen a világon.

Könnyek a szememben, amik csak érted folynak,
fájdalom a szívemben amik csak érted szólnak!
Hiányzol ha nem vagy velem, szívem csak érted rebeg.
Könnyeim csak érted folynak és szólnak: hogy te vagy a mindenem!

Te vagy a kezdet, te vagy a vég,
Nélküled mindig felhős az ég,
csak veled látom szépnek a napot
csak Téged várlak, UGYE TUDOD?

Eljöttem érted, mert szeretlek téged, reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjek,
hogy öleljelek, hogy szorítsalak, tüzes ajkaimmal lágyan csókoljalak.

Egy dalt sodor felém a szél, minden rezdülés rólad mesél.
Azt súgja szépen, csendesen, rád vágyik a szívem, kedvesem.

Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok,
becsukom a szemeimet és rád gondolok... halkan érted sóhajtok.

Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent.

Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset.

Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem: örökre hozzád láncol.

Este, ha lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én csillagom.
Egy pillanatra kérlek figyelj rá, mert a nevemben szép álmokat kíván.

Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba esnek.
Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet túl későn, de lehet, hogy örökre.

Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem?
Én pedig azt válaszolom, hogy az életem.
Erre te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az Életem!

Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot.
Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok.
Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok!

 

„Valamikor alkonyatkor te is fogsz majd sírni!
Kisétálsz a temetőbe síromat megnézni!
Sírom fölött az őszi szél panaszosan zengi:
’Itt nyugszik ki veled, boldog akart lenni’ „

„Most magam elé képzelem mosolygó szemed
És nem tudom elhinni: elvesztettelek!
De a szívemben él még a remény
Hogy leszel te még az enyém!”

„Valaki nem ír, pedig úgy várom
Valaki nem szeret, pedig úgy imádom!
Valaki nem tudja, hogy érte szenvedek
Valaki csak gyötör, de mégis szeretem!”

”Egy könnycsepp gördül le arcomon
Mond miért tetted ezt velem?
Egy lány sír a szobában...
Hát ez lenne a szerelem?”

„Akkor sem hinnéd, hogy szeretlek:
Ha a kezembe bele lenne vésve a neved,
Ha a szívem egy hervadó rózsa volna,
És a vérem a fájdalom vízévé vált volna.”

„Én nem tudom mi ez, de érzem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.”

 

 

"Szerelmem hajnalán fényeket láttam
Reményteli szívemmel magasba szálltam
De vissza estem a kemény földre
Mert a szerelem nem tarthat örökre."

"Szerelmem hajnalán fényeket láttam
Reményteli szívemmel magasba szálltam
De vissza estem a kemény földre
Mert a szerelem nem tarthat örökre."

„Minek emésztesz szerelem?
Mikor tudod nincs remény!
Akit én szeretek már mást szeret
S nem lehet az enyém...” 

 

”Szívünknek szárnya van, mért kötnénk meg hát?Úgysem száll sokszor éveken át.”

”Annak soha nem léteztem, aki soha nem hitt bennem.”

A szeretet az egyetlen zsebkendő, amely felszárítja a megszomorodottak könnyeit.

 

 

Szeretnék radírozni a múltban, jobban kiszínezni a jelent,

és kedvemre megrajzolni a jövőt.

 

Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem s letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem. Nem nézel a szemembe, tán félsz attól, amit látnál? Pedig a szememben van minden mire valaha is vágytál!

 

 

Az élet, mint a zongora, a fehér billentyűk: boldog percek, a feketék : szomorú időszakok..de nem szabad elfelejteni, hogy mindkettő szín együtt játszva éri el a csodálatos dallamot .

 

Ha kisfiam lesz , az lesz az első dolog , amit megtanítok neki ,

hogy a lányok szíve nem játékszer.

 

" Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból. Becsüld meg az emlékeket, és vedd észre:

az élet soha nem áll meg, mindig megy tovább. "